Az alapítványi átalakulásról szóló szenátusi vitában az egyetem vezetőinek egyik legfontosabb érve az volt a váltás támogatása mellett, hogy az új rendszerben, az intézményhez érkező példátlanul bőkezű fejlesztési támogatásoknak köszönhetően, az egyetem dolgozói (oktatók és nem-oktatók egyaránt) is a korábbinál nagyobb anyagi megbecsültségnek fognak örvendeni, azaz bátran siralmasnak nevezhető jelenlegi fizetésük legalábbis közelít majd az élet más területein tevékenykedőkéhez. Az FDSZ szegedi szervezetének véleménye szerint a kollektív szerződéssel kapcsolatos tárgyalások jó alkalmul szolgálnak majd arra, hogy az egyetem vezetése, a vitában elhangzott ígéreteknek megfelelően, orvosoljon néhány jó ideje megoldatlannak tűnő problémát.

A közalkalmazotti státusz elveszítése nyilvánvalóan súlyosan érinti az egyetem dolgozóit. Az FDSZ ennek megfelelően arra fog törekedni a tárgyalásokon, hogy az új kollektív szerződésbe minél több korábbi jogosultság átkerüljön a régiből. Célunk az utazási kedvezmények fenntartása, a szabadságok és a jubileumi jutalmak kérdésében pedig a munkavállalók érdekeivel összhangban álló megoldás kialakítása.

Nem-oktató dolgozók helyzete: Szabad szemmel is jól látható, hogy az adminisztratív vonalon dolgozók többsége mélységesen elégedetlen a helyzetével, ami a megalázóan alacsony bérekre vezethető vissza. A közalkalmazotti bértábla megszűnésével elkerülhetetlenül szükséges egy új bérezési modell felállítása. A brit Quacquarelli Symonds (QS) nemzetközi felsőoktatási listáján a legjobb magyar egyetemként rangsorolt Szegedi Tudományegyetemen az adminisztratív alkalmazottak jó része a garantált bérminimumért dolgozik. Ehhez járulhat bizonytalan gyakoriságú és mértékű bérkiegészítés, esetlegesen pótlék, címpótlék. Mindez hosszútávon kiszámíthatatlan és egyenetlen jövedelmi viszonyokat teremt, s természetesen feszültséget generál az azonos munkakörben hasonló teljesítménnyel dolgozók között is. A helyzet a továbbiakban nem tartható fenn, mert kiszámítható életpályamodell híján – különösen a kvalifikált, nyelvet beszélő – dolgozók elpártolnak más munkáltatókhoz, akik az egyetemnél jobb feltételeket kínálnak. Ez pedig nagyban veszélyezteti az intézmény működését is, hiszen ahhoz a színvonalhoz, amit az SZTE elért, az összes itt dolgozó odaadó munkája hozzájárult. A megbecsültségnek a bérekben és juttatásokban is tükröződnie kell, és a tehetséges fiataloknak perspektivikus, kiszámítható életpályamodellt kell maguk előtt látniuk, ha meg szeretnénk előzni az egyre gyorsuló fluktuációt, ami rendkívül megnehezíti az egységek felelős üzemeltetését.

Az összehasonlítások azt mutatják, hogy jelenleg az egyetemi dolgozók fizetése lényegesen elmarad a megyei iparági átlagtól. Az alacsony bér egzisztenciális válságot generál, s a kollégák jelentős része emiatt munkahelyváltásra kényszerül. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan elvész az a tudás, tapasztalat, attitűd és presztízs, amelynek köszönhetően az SZTE megszerezte az aktuálisan fennálló pozícióit a ranglistákon. Minőségi munkaerőt megnyerni és megtartani csakis biztonságos megélhetést biztosító munkafeltételekkel lehet. A modellváltással az SZTE kilépett a piacra, s ez azt is jelenti, hogy a munkavállalók – a közalkalmazotti védőháló megszűnése okán – egyre inkább piaci alapon tekintenek a munkahelyükre. Évek óta egyre nagyobb nehézségbe ütköznek a karok a munkaerőfelvételnél, mivel intézményünkben a bérek egyszerűen nem versenyképesek. Az ígért 2x15 %-os béremelés 2022. januárjától egy garantált bérminimumon alkalmazott dolgozó számára várhatóan a legjobb esetben is csak nettó

16-20 ezer forint emelést jelent (sokaknál még ennyit sem), ami sajnos nem oldja meg a munkakörök és bérek között feszülő állandó problémákat az intézményen belül, a különböző karokon, szolgáltató egységekben.

Az FDSZ javaslatának lényege: 2022. január 1-jei bevezetéssel a piaci viszonyoknak megfelelően az SZTE illetékesei dolgozzanak ki az adminisztrátori munkát végző ügyintézői, illetve ügyvivő-szakértői munkakörben dolgozók, a technikusok, laborasszisztensek, könyvtári dolgozók stb. számára egy versenyképes fizetési rendszert, a bérekbe beépített ösztönző elemekkel. A feladat megoldásában a GTK-n és az ÁJTK-n dolgozó kollégák szakmai tudását is igénybe lehetne venni. Olyan rendszert

várunk el, amely az egyetem kebelén eltöltött éveket és a végzettséget egyaránt figyelembe veszi.

Az oktatók és a kutatók esetében a rájuk vonatkozó bértábla eltűnésével a helyzet minden korábbinál bizonytalanabbá vált, hiszen a munkaszerződés alapján dolgozó egyetemi oktatók a jövőben nyilvánvalóan elveszítik életpályájuk korábbi kiszámíthatóságát. Jövedelmük innentől fogva teljesítményük, pontosabban fogalmazva teljesítményük vezetőik általi értékelése szerint fog alakulni, méghozzá az adott egység anyagi forrásainak függvényében. Kódolható, hogy az új rendszer heves bérfeszültségeket fog generálni az egyetem karai között és az egyes karokon belül: e problémát rendszerszerűen kell kezelni. Az átalakuláskor és az utóbbi időben tett ígéretek 2x15%-os béremelésről szólnak az oktatók vonatkozásában is, ez azonban megvalósulása esetén sem oldja meg az oktatók problémáit, hiszen a tanársegédi és az adjunktusi fizetés még az emelések után is megalázóan alacsony marad, s ahogyan erről cikkek és tanulmányok egész sora szól, még a túlfizetettnek aligha nevezhető általános és középiskolai tanárok bérével sem versenyképes. Ez már középtávon is nyilván az oktatói utánpótlás elapadásához vezet. A bajt jól illusztrálja egyetemünk karainak korfája, amely leginkább egy fordított piramishoz hasonlítható. A nemzetközi összehasonlítás egyébként azt mutatja, hogy az EU-átlag eléréséhez körülbelül 110-120%-os oktatói fizetésemelésre volna szükség, de még a V4-es országok átlagának eléréséhez – ez egyáltalán nem tűnik irreálisan ambiciózus célkitűzésnek – is a jelenlegi fizetések körülbelül 50%-os emelésére volna szükség. Ágazati összehasonlításban sem tűnik kedvezőnek az egyetemi oktatók helyzete, hiszen a professzori fizetés a 2x15%-os emelés beszámítását követően is körülbelül az orvosi bértábla rezidens 2 szintjének

felelne meg. Hasonló aránytalanságokba ütközik az ember, amikor a tanársegédi vagy adjunktusi fizetést a doktorandusz hallgatók havi ösztöndíjával, egyes kiváltságos magyarországi egyetemeken kifizetett bérekkel vagy éppen ideológiai alapon hazánkba csábított vendégoktatók csillagászati fizetésével veti össze.

Összességében úgy véljük tehát, hogy a meghirdetett 2x15%-os béremelés még rövidtávon sem jelent megoldást sem az oktatók, sem az adminisztratív munkatársak problémáira. Versenyképes munka csak versenyképes fizetések biztosítása esetén várható el

az egyetem dolgozóitól!

FDSZ SZTE Intézményi Szervezete

Szakszervezeti Bizottság